Nincs találat

Ékszert már az őskorban is viseltek elődeink. Eleinte ezeknek főként szimbolikus jelentősége volt, csak később vált dekoratív darabbá. Az ókoriak az ezüstből vagy aranyból készült, ékkővel díszített darabokat kultiválták, melyek a későbbi időkben egyre népszerűbbek lettek, a görögöknél és a rómaiaknál az arany érmékből álló nyakláncok hódítottak. A középkor a római hagyományokat folytatta, színes drágaköveket foglaltak nemes és egyéb fémből készült holmikba.

A keresztek és az állati motívumok – amiket gyönggyel, zománccal vagy drágakövekkel díszítettek – voltak a legnépszerűbbek. A reneszánsz idején indult a legnagyobb fejlődésnek a nyakékek világa és a megjelenés elengedhetetlen részévé vált. A gyöngyök, a drágakövek, a zománcok egyre nagyobb szerepet kaptak ekkor. A XVII-XVIII. században megjelenik a színen a bronz, az öntöttvas és a réz is. A XIX. század végére a nyaklánc létezése elérte a csúcspontját, ekkorra már a tárolásukhoz szükséges kis dobozok is megjelentek gazdagon díszített formában. Az első világháború után, az új fejlesztéseknek köszönhetően, a gépészet elterjedésével a legkülönbözőbb fajtájú és stílusú tömegtermelés vált lehetővé.

Láthatjuk tehát, hogy mennyi stílus és forma befolyásolta a mai ékszerpalettát. Nyakék nélkül nem lehet teljes a megjelenésünk. Egy időre ugyan kiszorította a széles erőteljes karkötő a divatból, de most újra nagyon népszerűvé vált, hiszen a legegyszerűbb összeállítást is tündöklővé varázsolhatsz.